Hegyről völgybe a Papréten át
Táv: 14,5 km Szint: 480 m
Futva: kb. 1,5-2 óra
Túrázva: kb. 2,5-3 óra
Ezen a hideg reggelen úgy indultam el, hogy nem tudtam merre szeretnék menni és azt sem, hogy mennyit, tehát azon kívül hogy futócucc volt rajtam és hogy fáztam kb. nulla motivációval vágtam neki az erdőnek, gondoltam ennél az állapotnál csak jobb lehet! 🙂
A kedvem kb. egy kilométer után már meg is jött…Mire a Pisztrángos tóhoz értem kitaláltam, hogy ha török ha szakad „felfutok” a Pap-rétre, már régen jártam arrafelé. A tavat elhagyva át kell menned az út bal oldalára, innen indul egy erdészeti út fel egészen a kék jelzésig. Elég combos kis emelkedő, ugyanis az útra jutó teljes szintemelkedést az első 4 km-en már le is lehet tudni. 🙂 Az útvonal azonkívül hogy szintes, végig szépen futható.
A kék jelzéshez érve jobbra tartottam, és hamar elértem a Pap-réti elágazást. Itt rövid frissítés után, gondoltam az aszfaltoson fogok „leszáguldani” a szállodához. Nagyon szeretem ilyenkor télen ezt az utat, mert alig van forgalom, és szépen lehet haladni. Aki jobban ráér vagy csak simán túrázik, annak szívesen ajánlom az erdei verziót is, ami levisz a patakmederhez. A térképen ezt is meg tudjátok nézni.
Az edzés végén ismét megállapítást nyert az a tény, miszerint annak ellenére, hogy az indulás néha nehézkes, az érkezés annál felemelőbb érzés. Főleg itt, az Apátkúti-völgyben!
