Erdőfürdő – nézd más szemmel is a körülötted lévő természetet!
A séta útvonala a Spartacus ösvényen át a Kopjafa kilátóhelyig tartott, oda-vissza.
Ez a táv kb. 7 km, kényelmes tempóban 2 óra alatt bejárható.
Ezen a szombaton egy nagyon különleges programon volt lehetőségem részt venni, mégpedig egy igazi erdőfürdő sétán!
Az erdőfürdő egy japán természetterápiás módszer, ami már nálunk is elérhető. „Kutatási eredmények is igazolják, hogyha egy ráérős séta közben minden érzékszervünkkel ráhangolódunk a minket körülölelő természetre, és a fák illóolajai felszívódnak szervezetünkben, az jó hatással van immunrendszerünkre, közérzetünkre, stressz-, és energiaszinttünkre. „
Amikor először olvastam a módszerről, megkerestem Csinálos Jánost, aki már évek óta ezzel foglalkozik, és meghívtam a szállodába, hogy nézzen körül nálunk. Megállapodtunk abban, hogy a szálloda környezete teljesen alkalmas egy ilyen séta lebonyolítására, így azóta erre a programra a vendégeink is jelentkezhetnek.A programot természtesen János vezeti.
A programra ezúttal két vendégünket kísértük el Jánossal.
Az erdőfürdő séta egy légzőgyakorlattal kezdődött, majd a feladat az volt, hogy igyekezzünk minél kevesebbet beszélni, hogy rá tudjunk hangolódni az erdő hangjaira, neszeire. Fura volt, mert egy olyan útvonalon mentünk, ahol már sokszor jártam, és mégis rengeteg olyan dolgot most tudtam csak megfigyelni, amit eddig nem. A következő feladat az volt, hogy vigyünk magunkkal valamit ami megszólít.
Egy óra séta után egy újabb feladatot kaptunk: ki kellett választani egy fát, ami nekünk szimpatikus volt, és közelről meg kellett figyelni, megtapintani. Ez számomra nagyon különleges volt, egészen érdekes érzés volt megtapintani ezt a fát, majd leültem a fa mellé, és figyeltem az erdőt. Régi gyerekkori emlékek jutottak eszembe, amikor a nagyszüleimmel mentünk ki az erdőbe, a „zsellérföldre” paradicsom karót gyűjteni, ott volt ilyen illat.
A következő állomás a Kopjafánál volt, ahol panorámázás közben az volt a feladat, hogy a kapott gyümölcsöt együk meg annyira lassan amennyire csak lehet. Így nyugodtan eszegettünk egy kis gyümölcsöt, mazsolát. Majd néhány légzőgyakorlat és relaxációs technika gyakolása után elindultunk visszafelé. János azt javasolta, hogy ezt ha minden nap gyakorljuk, egy idő után pár perc meditáció is elég lesz arra, hogy teljesen kizárjuk a külvilágot, ezáltal könnyebben tudunk majd relaxálni, a stresszhelyzeteket kezelni.
A séta végül 3 óra lett. Nekem nagyon tetszett, mert tényleg kikapcsolódtam, és sikerült a gondolataimat is lelassítani, amire nagy szükségem volt az e heti munkával járó pörgés után.
Hoztam magammal néhány szép erdei virágot is: arra gondoltam, hogy kiszárítom, és könyvjelző lesz belőlük. Kiderült, hogy erre szükség is lesz, mert a séta végén Jánostól kaptam ajándékba egy Sinrin-Joku könyvet, amit már régóta szeretnék elolvasni.
Ezúton is köszönöm Jánosnak ezt a különleges lehetőséget, és a könyvet!
