Hunyadi kaszáló: megbúvó rét a dombok felett
Táv: 13 km Szint: 530 m
Futva: kb. 2 óra
Túrázva: kb. 3 óra
A városnézős futás után jött az ötlet egy kedves terepfutó ismerőstől, hogy Visegrádról menjünk el Lepence felé, és nézzük meg mi van arrafelé. Én az út egy részét már ismertem, így terveztem is egy útvonalat magunknak erről, és ehhez ki is fogtunk egy szikrázóan napsütéses igazi tavaszi vasárnapot.
Az Apátkúti-völgyből elindultunk a Z- jelzésen egészen a nagy rétig, ahonnan balra fordulva, egy jelzetlen úton haladva találod meg az első állomásunkat, a Bányatető-kilátót. Ez a hely véleményem szerint több figyelmet is érdemelne, hiszen egy szépen megépített kilátó taláható itt, és a tetejéről ráadásul a Fellegvár panorámájában gyönyörködhetünk. Jó lenne, hogyha például Zöld háromszög jelzéssel látnák el az útvonalat, így többen meg tudnák látogatni, amit igazán megérdemelne ez a csodálatos hely.
Innen leszáguldottunk a Lepece-völgybe a Visegrádi fatelepen keresztül, hogy az utat folytassuk a dombtetőre. Itt egy embert próbáló mászást követően feljutottunk a dombok felé, ahonnan láttunk egy másik utat feljebb a hegytetőre. Innen már látni lehetett, hogy valamilyen rét lehet odafenn. Elindultunk felfedezni, és amikor felértünk, olyan érzésem volt mintha csodaországba értünk volna a fárasztó emelkedő után! Az a panoráma ami ott van, az hihetetlen! Szerintem órákat el tudnék ott tölteni piknikezéssel, nézelődéssel. Támadt is néhány jó kiránduló ötletem a későbbiekre. 🙂
Itt felfedeztem azt is, hogy innen lehet továbbhaladni a Királykúti kunyhó felé, majd a Prédikálószék irányába, ezért el is határoztuk, hogy legközelebb ezt is befutjuk próbaként. Elhatároztuk, hogy a szemközt látható Kopjafáig felmegyünk visszafelé és megnézzük onnan is a kaszálót!
A rétről visszafutottunk a Lepence-völgybe, majd a régi Z- jelzésen haladtunk tovább. Az út innentől végig emelkedik a Jenő kunyhóig, de nem vészes, szépen lehet azért haladni. A futásról innentől sétára váltottunk.
A Jenő kunyhótól tettünk egy kitérőt a Kopjafához, és innen is megnéztük a Hunyadi-kaszálót, nagy élmény volt látni, hogy megkerültük a völgyet! A tervezett út az Apátkúti patak jobb oldalán haladt volna tovább Pilisszentlászló felé, de már az út elején észrevettünk egy ezzel párhuzamosan futó, de teljesen új jelzést: sok-sok zöld pöttyöt a fákon 🙂 Ez az út a régi Spartacus-ösvény újragondolt változata, ami levezet egészen a Kaán-forrásig.
A forrásnál is szépen újrafestett táblákat és új piknikező asztalokat találtunk. Jó volt a forrásból frissíteni. A pihenőt követően mi megtettünk még egy kört a Jenő kunyhó felé megkerülve a hegyet, amit itt nem javaslok inkább mert nincs végig jelzett út, és nem küldenék senkit a domboldalra botorkálni. 🙂 Ez éppen elég volt nekem, hogy tudjam nem szeretnék erre máskor menni. 😀 😀
A forrástól ezért a legjobb, hogyha továbbhaladsz a Z-jelzésen a Telgárthy rét irányába, ahol ismét tarthatsz egy pihenőt, mielőbb az Ördögmalom-vízesés mellett továbbhaladva visszaérsz a szállodába.
Nekem maximálisan sikerült feltöltődnöm ezen a napon: a tavasz valósággal berobbant az erdőbe! Végre napsütésben, melegben és virágillatban futhattam, amiért igazán hálás vagyok!
Jó kalandozást kívánok Nektek is!
